Szóval, betűvel, énekkel az evangélium szolgálatában.
A magyarországi reformáció korai időszakának egyik legsokoldalúbb alakja volt Huszár Gál. Az 1575-ben elhunyt evangélikus lelkész, nyomdász, énekeskönyv-szerkesztő egyszerre szolgálta az evangélium ügyét és a magyar nyelvű kultúrát. Élete üldöztetések és menekülések között telt, mégis hűséges maradt küldetéséhez. Tevékenysége a mai evangélikus közösségek számára is azt példázza, miként hirdethetjük az evangéliumot úgy, hogy az egyszerre legyen hűséges a Szentíráshoz és korszerű a jelen körülményei között.
A 16. századi Magyarország a reformáció terjedésének kora is volt. Luther tanításai gyorsan eljutottak hazánkba, és sokan felismerték: az evangélium anyanyelven való megszólaltatása nemcsak lelkeket formál, hanem közösséget is épít. Ebben a folyamatban tűnt fel Huszár Gál, akit találóan neveznek „nyomdász prédikátornak”. Ez jól érzékelteti kettős elhívatását: az ige hirdetését szóban és nyomtatott formában.
Huszár Gál 1512 októberében született [Botta István kutatásai alapján – a szerk.]. Ifjúkoráról kevés adat maradt fenn, de azt tudjuk, hogy humanista és teológiai tanulmányai során széles műveltséget szerzett, több nyelven beszélt, zenei érzékkel is bírt. Krakkóban fedezte fel a nyomtatás jelentőségét. A sziléziai Vietor Jeromos működése mély benyomást tett rá: a könyvnyomtatásban nem pusztán mesterséget, hanem az evangélium terjesztésének eszközét látta.
Első ismert szolgálati helye Vízkelet (ma Čierny Brod, Szlovákia) volt, ahol lelkészként hirdette az igét. A lutheri tanok hirdetése miatt háromszor is kiközösítették, és eretneknek bélyegezték, de ez nem törte meg. Éppen ellenkezőleg: megerősödött benne a felismerés, hogy az evangélium hirdetése minden áldozatot megér.
A települést elhagyva Miksa trónörökös oltalma alatt Óváron (ma Mosonmagyaróvár) folytatta szolgálatát. Itt érlelődött meg benne a meggyőződés: a prédikáció mellett szükséges a nyomtatott igehirdetés is, hogy a reformáció tanai minél többekhez eljuthassanak.
Nyomda és üldöztetés
Bécsben Raphael Hoffhalter segítségével betűkészleteket és nyomdai eszközöket vásárolt, majd Óváron nyomdát rendezett be. Itt jelentette meg prédikációit, 1559-ben pedig Sztárai Mihálynak (reformátor, író, lutheránus püspök) a katolikusokat gúnyoló drámáját (Az igaz papságnak tikere). Nyomdájában rézmetszetet készítő műhelyt is felállított, és beszerezte Nádasdy Tamás egykori nyomdájának díszítődúcait is. Huszár azonban nem csak prédikációval és nyomdai munkával szolgálta az ige ügyét: Óváron saját költségen iskolát alapított, és a környező települések fiataljainak oktatását is megszervezte.
Óvári működése alatt a császári udvarnál bevádolták eretnek könyvnyomtatás vádjával, menekülnie kellett a városból. Kassára ment, rövid ideig az evangélikus gyülekezet lelkészeként szolgált. Itt sem kerülte el az üldöztetést, tanai miatt elfogták, bebörtönözték, de hittestvérei kalandos módon, a börtön falának megbontásával kiszabadították. Ez is jelzi Huszár közösségformáló tevékenységét: nem magányos reformátor volt, hanem közösséget építő lelkész, akinek munkáját sokan sajátjuknak érezték. Kassáról elmenekülve Debrecenben talált menedékre.
Itt letelepedve – magával hozva nyomdászfelszerelését – a városi tanács és Melius Juhász Péter református püspök támogatásával működtetett nyomdát. E műhelyből került ki például Meliusnak a Pál apostol Kolossé-leveléhez írt magyarázata – ez az első nyomtatvány, amely teljes egészében Debrecenben készült –, majd bibliai könyvek magyar fordításai, hitvallási iratok, históriás énekek is megjelentek. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar nyelvű reformáció a nyomtatott könyv által megerősödjön, és széles körben elterjedjen.
Énekeskönyv és káté
Huszár Gál nemcsak lelkész és nyomdász, hanem ének- és imádságszerző, énekeskönyv-szerkesztő is volt. 1560–1561-ben Debrecenben készült el a még Óváron megkezdett munkájával: gyülekezeti énekeskönyve a magyar protestáns himnológia és liturgiatörténet első nagy alkotása, az első magyar nyelvű énekeskönyv, melyből teljes példányt ismerünk (A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek).
Az énekeskönyv százöt éneket gyűjtött össze, az istentisztelet rendje szerint szerkesztve. Szövegei a korábbi katolikus dallamokra, humanista metrikus énekekre és külföldi protestáns dallamokra épültek. Nem véletlen, hogy Huszár könyve a későbbi protestáns énekeskönyvek mintájává vált. A nyomtatás technikai szempontból is kiemelkedett: kottafejeit öntött formában készítette, ami ritkaságnak számított.
1562 után Huszár több település érintése után Komjátin (Nyitra vármegye) telepedett le. Itt újabb nyomdát alapított, és Bornemisza Péterrel (író, evangélikus prédikátor és szuperintendens) együttműködve 1574-ben elkészítette a komjáti énekeskönyvet (címe A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok). Ez az első magyar nyelvű, evangélikus szellemben készült liturgikus könyv. A gyülekezeti és kazuális énekek mellett imádságokat, zsoltárokat és magyarázatot is tartalmaz a lelkészek és kántorok számára. Huszár imádságainak egy része már az első énekeskönyvben is szerepelt, többségük azonban a Komjáti-graduálban jelent meg először, majd fia, Huszár Dávid gyűjteményében.
Huszár Gál fordította le elsőként magyarra a református egyház alapvető hittételeit tartalmazó Heidelbergi kátét; nyomtatott kiadását már fia, Huszár Dávid jelentette meg.
Huszár Gál életének utolsó állomása Pápa volt, ahol lelkészként szolgált. Itt lett a pestisjárvány áldozata 1575. október 23-án. Sírja nem maradt fenn, de öröksége annál inkább: a könyvekben, az énekekben és a fordításokban tovább él.
Emlékezete a jelenben
Ma is számos hely őrzi Huszár emlékét. Éppen harminc éve, 1995-ben a reformáció emléknapján nyílt meg a budapesti Deák téri Insula Lutherana épületegyüttesben a Huszár Gál papír- és könyvesbolt. Az Evangélikus Életben a megnyitóról megjelent tudósítás Huszár Gál szemléletére világított rá: a könyvesbolt alapítása annak a kifejezése, hogy az evangéliumot a könyv és a betűk erejével is hirdetni kell.
A megnyitón dr. Hafenscher Károlyné, a könyvesbolt első vezetője hangsúlyozta a bolt misszióját: „Elsődleges értelmében a bolt szolgálatával is hinteni a jó hírt, hogy élő Urunk, drága Megváltónk van. A másik a keresztyén légkör missziója, hogy aki ide betér, megérezzen valamit abból a szeretetből, amelyet mi Urunktól kaptunk. Végül a minőség missziója, hogy mindaz jelen legyen, ami szép és jó Isten csodálatos világában, mindaz, ami szebbé, jobbá, színvonalasabbá teheti tudásunkat, egyéniségünket, egész emberségünket.” A könyvesbolt ma Huszár Gál könyvesbolt és Insula kávézó néven működik, de változatlanul a kezdeti küldetést képviselve: a keresztyén kultúra közvetítésének, a közösségformálásnak és az evangélium hirdetésének helyszíneként Budapest belvárosában.
Debrecenben és Mosonmagyaróváron is utca viseli Huszár nevét; Debrecenben a Huszár Gál Gimnázium, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda is őrzi örökségét. A cívisvárosban két szobor, Mosonmagyaróváron emléktábla, Pápán Sztárai és Huszár közös emlékműve idézi fel alakját. Az Alföldi Nyomda pedig – történeti gyökereit tekintve – Huszár Gál debreceni műhelyének örökségét hordozza tovább.
Huszár emlékezete nemcsak a köztereken és intézményekben él, hanem az evangélikus gyülekezeti életben is. Az Evangélikus énekeskönyv tíz éneket ad közre Huszár Gál gyűjteményéből, amelyek máig megszólalnak gyülekezeteinkben. Ilyen például az Irgalmazz, Úristen (77), az Ó, teremtő Atya Isten (248.), a Mindenek meghallják (322) és a Mi kegyes Atyánk (483). Az énekeskönyv imádsággyűjteményében is találunk egy fohászt, amelynek Huszár Gál 1574-es énekeskönyve a forrása: „Örül mi szívünk, / Mikor ezt halljuk: / A templomba megyünk, / Hol Úristennek / Szent igéjét halljuk.” (A 122. zsoltár parafrázisának részlete.)
Életéről Botta István evangélikus lelkész írt átfogó monográfiát Huszár Gál élete, művei és kora címmel; az Akadémiai Kiadó Humanizmus és Reformáció című sorozatában jelent meg 1991-ben.
Digitális korban élünk, amelyben az üzenetek áramlása gyorsabb, mint valaha. Mégis ugyanaz a feladatunk, mint Huszár Gálnak volt: az evangéliumot úgy közvetíteni, hogy az érthető, közösséget építő és Krisztusra mutató legyen. Ahogyan ő felismerte a könyvnyomtatás jelentőségét, úgy nekünk is meg kell látnunk, hogyan lehet az evangélium üzenetét a mai kor eszközeivel továbbadni.
Amikor ma templomainkban felcsendülnek azok az énekek, amelyek Huszár Gál gyűjteményéből származnak, akkor nemcsak a múlt hangját halljuk, hanem a reformáció élő örökségét is átélhetjük.
Huszár Gál szolgálata arra hív, hogy merjük összekapcsolni a hitet és a kultúrát, az igehirdetést és az írott szót, a közösséget és az egyéni hitvallást. Mert az evangélium mindig túlmutat a jelenen: összeköti a múltat a jövővel, és életet ad mindazoknak, akik hisznek benne.
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2025. október 26. – november 2-i, 90. évfolyam 43–44. számában jelent meg.
