Csapatban, vállvetve dolgozni.
Isten iránti alázattal, egymáshoz szeretettel fordulva
Bemutatkozik a Győr-Mosoni Evangélikus Egyházmegye elnöksége
Vladika Zsófia esperes szerint összetartásra, egymás bátorítására, biztatására van szükség, hiszen az egyházmegye is egy ilyen csapatként működhet jól. Rátz András felügyelő pedig arról beszélt, hogy a hivatalba iktatás alkalmával megtapasztalt és átélt szeretet, a szolgálatra indítás nyilvános vállalása, az újbóli eskütétel, az áldás megtapasztalása új lendületet adott felügyelői szolgálatának.
– Miért vállalta a jelölést? Mit jelent önnek a gyülekezetek felől érkező bizalom?
Vladika Zsófia esperes: Az előző tisztújítás alkalmával lettem espereshelyettes, majd 2022 szeptemberében, Kiss Miklós esperes úr nyugdíjba vonulása után a közgyűlés döntése alapján átvettem a ciklus végéig az egyházmegyei feladatok ellátását. Most az egyházmegye gyülekezetei bizalmat szavaztak ismét, és megválasztott esperesként folytathatom a megkezdett szolgálatot. Hat évvel ezelőtt nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy Kiss Miklós helyettese lehetek. Az ő személye, szolgálata a lelkészek körében és a gyülekezetek szemében követendő példa volt. Helyettesként az ő munkásságát próbáltam folytatni. Az újra megszavazott bizalom több mindenre lehetőséget ad, és kötelez is egyben. Lehetőség új ötletek megvalósítására, az elkezdett munka folytatására. Ugyanakkor ez a bizalom kötelez arra, hogy az esperesi feladatokat – és azt is, ami hivatalosan túlmutat rajta – lelkipásztori hűséggel, Isten iránti alázattal és egymáshoz szeretettel fordulva végezzem.
Rátz András egyházmegyei felügyelő: Harmadik alkalommal választott felügyelőjévé a Győr-Mosoni Egyházmegye. Ez egyrészről megtiszteltetés, mivel ezzel az eddig általam végzett munkát értékelték és az irántam tanúsított szeretetet mutatták ki a gyülekezetek. Másrészről felelősség, mert a gyülekezetek részéről elvárás is, amelyet nem oldhatok meg csupán a tapasztalat és a rutin együttesével.
– Milyen víziója van a következő hat évre az egyházmegyéhez tartozó közösségek megerősítésére, felkarolására, és miben látja ebben a saját szerepét?
Rátz András: A hivatalba iktatás alkalmával megtapasztalt és átélt szeretet, a szolgálatra indítás nyilvános vállalása, az újbóli eskütétel, az áldás megtapasztalása új lendületet adott felügyelői szolgálatomnak és életemnek is. Ezt az új lendületet szeretném továbbvinni az Isten igéje alapján való tájékozódással, az imádságban való istenkapcsolat megerősítésével, a Szentlélek segítségül hívásával. Így megfrissülve szeretném a gyülekezetek érdekét képviselni, nehézségekben segítséget nyújtani és esperestársamat támogatni szolgálata végzésében. Mindezt úgy, hogy megvalósuljon az iktatási igénk: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)
Vladika Zsófia: Meggyőződésem – ahogyan a székfoglalómban is elhangzott –, hogy az egyházmegye – benne a gyülekezetek tagjaival, felügyelőivel, presbiterekkel, tisztségviselőkkel, lelkészekkel – úgy működik, mint egy jó csapat. Ahol mindenkinek megvan a maga feladata, amelyet elvégez a legjobb tudása és képessége szerint. Ahol nincs szükség igazán kiemelkedő teljesítményekre vagy egyénieskedésre. De szükség van összetartásra, egymás bátorítására, biztatására. Az egyházmegye is egy ilyen csapatként működhet jól. Hétköznapi értelemben véve mi nem vagyunk különleges emberek. Azonban mindannyian átéltük az elhívást. Ebben az elhívásban tudja mindenki a rábízatott feladatot Istentől kapott erővel és bölcsességgel, áldással és szeretettel teljesíteni. Egy ilyen csapatban pedig jó „játszani”, mert átéljük az egymásért való imádkozás erejét, a segítségnyújtás fontosságát, a testvéri összetartozást.
